Fontos figyelmeztetések, sportolás, flörtölés és az, aminek nincsen helye.
Nyitókép: IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM
|Leimeiszter Barnabás|
Azt hittem, nehezen fogom végignézni A 75-ös tervet, mely érzékeny témát jár körül, méghozzá talán a legérzékenyebbet: az eutanázia kérdését. Többször is meggondoljuk, mielőtt még oly tétova válaszokat fogalmaznánk az ügyben. Elviselhetetlen, felfoghatatlan szenvedés képei egyfelől, csúszós lejtő távlata másfelől, amelynek aljára mondjuk Kanada érkezett, ahol ma már mozgássérült veteránokat és más súlyos, de nem halálos betegséggel küzdő embereket buzdítanak költséghatékonysági okokból az asszisztált halál kérvényezésére.
A rendező, a japán Hajakava Csie – szerencsére – nem a nyomasztásra, a sokkoló pillanatokra helyezte a hangsúlyt, lassú tempójú, pasztellos hangulatú filmjében azt mutatja be, hogy a fejlett társadalmak milyen könnyen, magától értetődő módon csúszhatnak el a disztópikus embertelenség felé. Valamikor a közeljövőben járunk, a szélsőségesen elöregedett s ezért egyre nagyobb gazdasági gondokkal küzdő Japánban egyre több erőszakos inzultus éri a nyugdíjasokat, ámokfutók rendeznek mészárlást idősotthonokban. A kormány nagy erőkkel reklámozott programot indít, amelyben a 75 éven felülieket úton-útfélen arra sarkallják, válasszák a „szép halált” – cserébe nagyobb összeget kapnak, amelyet haláluk előtt tetszésük szerint elkölthetnek. Főszereplőnk, a 78 éves Micsi szobalányként dolgozik egy szállodában, de elbocsátják, a házat, ahol lakást bérel, bontásra ítélik, lánya évtizedekkel korábban megszakította vele a kapcsolatot – élete sok örömet már nem tartogat, úgy dönt hát, elmegy érdeklődni önként vállalt halálának feltételeiről. Kedvesebbnél kedvesebb fiatalok fogadják, elbűvölő mosollyal adják kezébe az űrlapokat, telefonon érdeklődnek a hogyléte felől, annyi gondot fordítanak rá, mint amennyit soha életében nem tapasztalt: ötcsillagos kliensélmény. Megy minden, mint a karikacsapás, egészen addig a napig, amikor Micsinek be kell feküdnie az intézménybe, ott aztán megmutatkozik az emberarc mögött a hideglelős valóság. A 75-ös terv dicséretes módon kerüli a hatásvadászatot, igaz, ezzel a visszafogottsággal olykor mintha erőtlenségre ítélné magát. De mondom, talán jobb is így: a nagyobb érzelmi megrázkódtatást megússzuk, de kapunk egy fontos figyelmeztetést.
(A 75-ös terv. Rendezte: Hajakava Csie. 2022, Max)
Döbbenetes film lett az új Mission: Impossible. Nem csak azért, mert látványos. Persze, az, de ez várható volt. De itt most valami más is történt: eljött a vég. Kritikánk!
Sok más mellett világirodalmi podcastsorozatot indítanak, könyvklubokat szerveznek, és idén is kiosztják a Libri irodalmi díjakat. Ludvig Orsolya Stefanie-t, a cégcsoport marketingés kommunikációs igazgatóját kérdeztük.
Az amerikai színész villámlátogatásra érkezett Cannes-ba két Broadway-előadás között, mikor a megtiszteltetés érte.
Lovecraft hagyatéka számos módon és formában újraéledt már, azonban a kozmikus horror ezen adaptációk között mindig a fantázia birodalmában maradt. Egészen mostanáig, amikor Arkham árnyait magunk is megismerhetjük.
Szeretném jelezni, hogy hangzatos név a Harcosok Klubja, de a film alapján egy bomlott elme és személyiség által alapított terrorszervezet.
Lakóházak égtek, civilek sérültek meg.
Feltehetően ezt szerette volna megakadályozni a baloldali polgármester.
